Évszázadokig, teaszedő gépek a teaiparban az volt a norma, hogy az ikonikus „egy bimbó, két levél” szabvány szerint szedjék a teát.Függetlenül attól, hogy megfelelően szedett-e vagy sem, az közvetlenül befolyásolja az íz megjelenését, egy jó csésze tea már a szedés pillanatában megalapozza.

Jelenleg a teaipar számos összetett problémával néz szembe.A globális mezőgazdaság egyik legelterjedtebb jellemzője, hogy a kereskedelem a termelőket a termelés bővítésére ösztönzi, ami túlkínálathoz, alacsonyabb árakhoz és alacsonyabb bevételekhez vezet.Gyorsan előre 60 évet, és ezek az áruipari teagyártók más helyzettel néznek szembe: a termelési költségek a kézi szedés magas költsége miatt emelkedtek, de az árak nyomottak maradtak.Ahhoz, hogy az üzletben maradhassanak, a teatermelőknek inkább az alacsony munkaerő-igényűek felé kellett fordulniukgépi teaszedés.

Srí Lankán a szedők átlagos száma hektáronkéntteakerti gépaz elmúlt évtizedben átlagosan kettőről mindössze egyre csökkent, mivel könnyebb teaültetvényeket használni a durva levelek szedésére.Természetesen végső soron a teafogyasztók szenvednek ettől a változástól.Bár nem törődnek a kiskereskedelmi árak meredek emelkedésével, íze ateáskészletisznak fokozatosan csökken.Az alacsonyabb szedési normák és a kevesebb teaszedő ellenére továbbra is nehéz megfelelő szedési munkaerőt találni – a magas hozamú, alacsony értékű modell a tigrislovaglás klasszikus modellje, így elkerülhetetlen, hogy a teatermelők áttérjenek a gépesített szedésre.